Köszöntelek itt nálam, a gondolataim között!

Vannak olyan idézetek, melyek csak átrepülnek gondolatainkon, vannak, melyek vissza-vissza térnek és van olyan is, ami mélyen gyökeret ver bennünk, elgondolkodtat, egy különös rejtett mélységet érint meg bennünk. Nem hiszek a véletlenekben. Egy-egy gondolat, nem véletlenül talál pont ránk. Legtöbbször örömmel átolvassuk, még talán fel is kiáltunk magunkban, hogy "De jó!", aztán hagyjuk tovább repülni... Néha önigazolásként érkeznek, utat mutatva, vagy a tovább lépés reményét hordozzák soraikban. Adott élethelyzetünkhöz, sorshelyzetünkhöz érkező gondolatok, főként negatív állapotunkban, vagy amikor nagy mélységek megélésre vagyunk nyitottak, túljutva az agyunkon, a megértésen, eljuthatnak a szívünkig. Ott kinyílva adnak helyet a valódi megértésnek, megélésnek. Fontos, hogy merjünk tovább gondolni, hogy helyet kapjunk a gondolatban, mert különben a ránk talált sorok csak védelmi bástyaként működnek, nem lehetőséget adva a feldolgozásra, megértésre... Az életünk folyton változó pillanatok sorozata, amelyek olyanok, mint a gondolataink: hol pozitívak, hol negatívak. S bár az emberi természet része, hogy szeretünk elidőzni ezeknél, mint oly sok ösztönös késztetés, ez is értelmetlen. Nem érdemes hagyni, hogy egyetlen gondolat is megszállva tartsa az elménket, mert a gondolatok jönnek-mennek, akár a vendégek vagy az érdekbarátok. Alig érkeznek meg, máris elhagyhatnak, és akármilyen hosszú időbe telik megjönniük, végül úgyis elillannak. A pillanataink értékesek, akár hosszúra nyúlnak, akár elmúlnak egy szemvillanás alatt, hisz oly sok mindent tehetnek: megváltoztathatják a gondolkodásunkat, megmenthetik az életünket - és még az igaz szerelemmel is megajándékozhatnak.